Lecsó padlizsánnal

Kifejezetten szeretjük a sűrű lecsót. Azt, ami mellette jó szaftos is. Így jutottam arra a gondolatra, hogy a padlizsánt lecsóhoz is használjam sűrítőként, ugyanúgy mint a főzelékekhez.

Egy friss, érett padlizsán íze remekül bele tud simulni az ételekbe.

Sokan tartanak a padlizsántól, hogy keserű lesz. Az a padlizsán, amit frissen szednek, nem túlérett, sose lesz keserű. Ezért nem vásárolok padlizsánt soha szezonon kívül (augusztus elejétől az első éjszakai fagyokig terem szabadföldön).

Ráadásul mivel szedés után maximum 10 napig tartható el 10-15 celsius fok közötti hőmérsékleten, azt is jó tudni, hogy egy friss, érett padlizsán héja fényes, fogása kemény, illata enyhén almára emlékeztet.

Színe többféle lehet, fajta szerint: fehér, sárga, lila, fekete, cirmos; formája gömbszerű vagy hosszúkás. A vékony, hosszú padlizsánok grillezni jók, belül még nyersen is lágyabb a húsuk mint a többi fajtáé. Én ilyen vékony, hosszúkás padlizsánokat választottam a lecsóhoz.

Fontos információ lehet, hogy a padlizsánt nem szoktam meghámozni. Levágom a rajta lévő zöldet, a héjából annyit ami esetleg sérült. Így használom minden ételhez.

Paradicsomból már nem jutott színes, de volt közte San Marzano és a régi fajta fóti befőzőparadicsom. Mind vékony héjú. Paprikából dőzsöltem. Volt TV sárgán és pirosan, enyhén csípős világoszöld, édes haragoszöld, édes sötétvörös egyaránt. Erős paprikát csak a kész ételhez kínáltam, mindenkinek ízlése szerint.

Végül köszönöm a válogatósoknak azt a fél szatyornyi hagymazöldet, amit nagy kényeskedésükben meghagytak nekünk.

Hozzávalók:

• 3 kg padlizsán, vékony karikára vágva (ha nem a hosszúkás fajta, kisebb kockákra),
• 3 kg paradicsom, nyersen meghámozva (a vékony héjú paradicsomokról csak le kell húzni a héjat),,
• 4 kg vegyes paprika karikára vágva, 
• 2 db közepes vöröshagyma apróra vágva,
• 0,5 szatyornyi hagymazöld karikára vágva,
• 7 evőkanál adalékmentes parajdi só (én őröltem a Parajdi Sópincében, kézimalmon)
• 4 evőkanál füstölt parajdi só ugyanonnan,
• 10 evőkanál sütő-főző olívaolaj,
• 7 evőkanál őrölt pirospaprika,
• 1 evőkanál szumák,
• frissen őrölt zöldbors ízlés szerint.

Elkészítése:

A hagymákat és a padlizsánt feltettem dinsztelni az olajra, a natúr sóval. Mikor már kezdett levet engedni alaposan átkevertem és lefedtem a kuktát. Lassú tűzön hagytam 20 percig. (Ilyenkor a kukta nem sistereg, nincs nagy nyomás alatt, csak a zárási módja miatt saját gőzében tud készülni az étel.)

Kinyitottam az edényt, belevágtam a paradicsomot. Mondhatnám, hogy karikára, vagy cikkekre vágtam, de egy teljesen beérett, hámozott paradicsom az ilyen kísérleteken csak nevetne. Úgyhogy az edény felett elvágtam ahogy sikerült. (Így még a leve sem úsztatja el a konyhát.) Összekevertem a padlizsánnal, együtt rotyogtak még 7-8 percig, ugyanúgy lassú tűzön, fedő alatt.

Ismét felnyitottam az edényt, hozzákevertem az ételhez a pirospaprikát, a szumákot, a borsot és a füstölt sót. Miután alaposan átkevertem hozzákevertem még a karikára vágott paprikákat. Hozzáadtam bő fél liter vizet (előre forrósítva, hogy ne hűtse vissza az ételt). Megint átkevertem, majd kb. 7-8 percre visszazártam a kuktát.

A végeredmény sűrű, pépes alapban enyhén roppanós, színes paprika karikák.

Tálalása:

Tálalható magában, szeletelt kenyérrel. Jó hozzá hajdina, bulgur, szemes tönköly, rizs - kinek-kinek kedve szerint.

Mi most egy szokatlan tálalást választottunk, tojásos nokedlire szedtük a lecsót. Mellé frissen karikázott csípős és édes fűszerpaprikát kínáltam.

Sokan kérdezték már, hogy miért teszek a kész étel mellé édes paprikát is. Pontosan azért, amiért csípőset. Az íze miatt. Próbáld ki. Meg fogsz lepődni.