Ilyenkor nyáron nekem a könnyű, színes ételek tetszenek, de most még hátra van egy-két hét a szezonokig, hiszen a húsvéti fagy, az árvíz, a belvíz és a rengeteg eső nem igazán tett jót a termésnek. Ezért alaposan át kell gondolni, miből ínyenckedjünk.
Szerencsére a gombák nőnek, a zöldfűszerek szintén és a cukkinik, tökfélék is megindultak végre. Tavalyról meg még akad csicseriborsó, meg némi gabonaféle. Most épp bulgur, mert ízben a legjobb harmóniát adta kicsit diószerű ízével a többi alapanyaggal.
Az egytálétel két kombinációból jött össze végül, bár külön-külön is simán megállnák a helyüket, viszont úgy gondoltam inkább egy meglepő köret, mint egy remekbe szabott ínyencség, amit végül kenyérrel esznek.
Köret:
Megfőztem a csicseriborsót hatszoros vízben, só nélkül. A levét külön leöntöttem és kétfelé választottam. A bulgur kétszeres mennyisége volt az egyik rész, a másikat külön félretettem az étel többi részéhez.
Kevés szőlőmag olajon dinszteltem apróra vágott hagymát, majd mikor már üveges lett belekerült az apróra vágott fokhagyma és a gomba. Pontosabban gombák, hiszen mezei szegfűgomba és rókagomba kombináció volt.
Erre tettem annyi nagycsipet sót, ahány kiló volt eredetileg a csicseriborsó, a bulgur meg a gomba. Mikor a gomba saját magától engedett leve elfőtt, ráöntöttem a csicseriborsó levét, kicsit visszamelegítettem olyan szobahőmérséklet fölé épphogy.
A csicseriborsót összekevertem a bulgurral, rátettem az apróra vágott zöldfűszereket (petrezselyem, kapor, zellerlevél, metélőfokhagyma, tárkony, vadmajoránna). Erre ráöntöttem a gombás csicseriborsó lét, rátettem a fedőt és 20 perc múlva kész, további főzést nem igényel. Ezért is jó nyári gabona a bulgur, hiszen akár hideg vízben is elkészül, kevés hidegen sajtolt olajjal nyers zöldségeket is remekül komplettál.
Feltét:
(Na ugye, hogy ismerek mindenféle hagyományos konyhai kifejezést is? Mondjuk attól nem lesz más az étel, de jól hangzik.)
Gyengéim közé tartozik szintén a lecsó. Ami viszont érzékeny gyomrúaknak még szőlőmag olajjal, natúr változatban is megterhelő. Szerencsére sikerült szép színes cukkiniket beszereznem: haragoszöldet, világoszöldet, csíkosat és sárgát.
Ebben ez ételben a cukkini előnye, hogy egyrészt könnyíti azt anélkül, hogy az íz rovására menne, másrészt mivel 2-3 percnél több főzésre nincs szükség elkészítéséhez, kifejezetten hűsítő a végeredmény ebben a nagy nyári melegben.
Fontosnak érzem elmondani: nyáron semmilyen ételt nem szoktam melegíteni. Vagy meleg mert friss, vagy szobahőmérsékletű mert már hűlt, vagy pont kellemesen hűsítő, hiszen a hűtőszekrényből kerül az asztalra.
Az elkészítésnél ismét előkerült a hagyma és a fokhagyma, szokásosan üvegesre dinsztelve, illetve éppen megfuttatva. A só is ugyanúgy: kiló alapanyagonként egy nagycsipet. Az alapanyagba a hagymát, a fokhagymát ugyanúgy nem számítom bele, mint bármilyen más fűszert.
Amikor a hagymafélék már készek, beleteszem a csíkokra vágott paprikát, majd rá az őrölt pirospaprikát (kiló alapanyagonként egy-két teáskanálnyi), negyedannyi kurkumát és a vágott paradicsomot. Mikor már érezni a lecsószerű illatot beleöntöttem a félretett csicseriborsó lét. Amint azzal felforrt, beletettem a hámozatlan, kockára vágott cukkiniket. Megkevertem, még egyetlen perc főzés és kész.
Érdemes tudnod: soha, semmilyen ételbe nem teszek csípős, vagy erős paprikát, más erőteljes ízű fűszernövényből is csak annyit használok, amennyinek nem érződik ki az íze. Hagymát és fokhagymát is óvatosan használok (epebetegeknek fokhagymából hónapokig csak savanyítottat).
Mindezeket az erőteljes ízű növényeket, fűszereket a kész étel mellé nyersen is kínálom. Mindenki olyan arányban használ, ami az ő ízlésének, kívánságának megfelel. Eleinte persze megy a sózás, borsozás, paprikázás. Aztán szépen beáll mindenkinél a valóban szükséges mennyiség.
Ennél az ételnél külön kínálat volt a zöldhagyma szára, csípős paprika, gyömbér és fokhagyma apróra vágva. Melléjük a köretbe kevert zöldfűszerek keveréke.
Nekünk ízlett. Ha kipróbálod majd beszámolsz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg