A nap reggel ötkor kezdődött, folyton menni kellett valamerre. Volt közben némi körözöttgyártás is (de ezt csak azért, mert éhen még a zene se csúszik):
- egy kiló házi friss kecsketúró (érkezés 5:15-kor),
- 3 dl lenmag olaj,
- két púpos evőkanál kurkuma,
- egy csapott kanál szumák
- egy csapott evőkanál só
- egy csomag lilahagyma a zöld szárával együtt,
- három gerezd fokhagyma,
- egy púpos evőkanál őrölt kömény
Meg persze ebédnek való, hogy ne maradjatok étel nélkül a műsorok mellett (kb. 15-20 tányérnyi amit a leírás tartalmaz):
- 6 méretes padlizsán,
- 1 csomag leveszöldség,
- 1 csomag gyenge cékla,
- Friss bazsalikom, tárkony és kakukkfű,
- két fej hagyma,
- a körözöttbe be nem került fokhagyma a fejnyiből,
- 4 háromujjas csipet só,
- 5 kanál szőlőmagolaj,
- egy kis csipet fekete hagyma mag.
Az olajon a hagymát megsózva elkezdtem dinsztelni. Mikor kezdett üvegesedni belekerült a leveszöldség és a cékla, mindegyik apróra vágva. Ahogy csöpp levet kezdett engedni, mellétettem a héjastól kockára vágott padlizsánt és a fokhagymát, majd ahogy a padlizsán kicsit megrogyott némi vizet, a fekete hagyma magot és a zöldfűszerek felét. A maradék zöldfűszer már a kész ételbe került.
Aztán még néhány tennivaló, végül Kőbánya. Egészen kora délutántól. Érkezésünk után az első együttes: Ann & the Barbies. Remekbe szabott Barbi fiúk helyett igen jó zenészek és egy remek előadó hölgy: Anna. Aki annak ellenére vállalta a fellépést, hogy már csak ülve szerepelhetett, hiszen 6,5 hónapos várandós.
Boldog és büszke volt, hogy meghívták fellépőként Póka Egon Benedek 60. születésnapja alkalmából. A koncerten egy kiváló előadót és egy nagyon nőt egyidejűleg ismerhettünk meg. Igen, az is aki már látta, hiszen nagyon különleges volt a helyzet.
A következő együttes Ferenczi György és a Rackajam. Kár volt. Még maradhatott volna néhány illúzióm Ferenczi Györgyről.
Aztán megérkeztek a várva-vártak. Elsőként a Tátrai Trend. Mit mondjak? Duplagitár Tátrai Tibusz ismét felejthetetlent játszott, a csapat többi tagja kiválóan illett hozzá.
Ilyenkor szokták megkérdezni: Miért duplagitár? Mert amit a gitáron játszik azt bizony el is énekli. Sokszor a mikrofonba. Olyan hatású, mintha egyszerre két gitár és egy trombita lenne a színpadon. Pedig csak Tibusz gitározik.
Gyönyörű kiegészítés a zenéhez az a hetven év körüli pár, akik Tibusz koncertjét, majd Hobó koncertjét végigtáncolták. Az három óra biztosan volt. (Most mondjad, hogy nem igazi táplálék a zene!)
Aztán megérkeztek Hobóék. Természetesen Póka Egonnal, hiszen ebben a világban olyan nincs, hogy az ünnepelt csak ül és fogadja a gratulációkat.
Hobó amióta ismerem annyit változott: fehér lett a haja és szerzett néhány ráncot. 68 évesen igen jól bírta a gyűrődést, persze nagy örömünkre. Egy ideje úgy hallom énekhangja is akad.
(Bár az írás kezdetén megfogadtam, nem hasonlítom másokhoz, de nem bírom ki, úgyhogy kedves celebek és hasonlók: lehet majd jelentkezni amikor kiderül, melyikőjükre kíváncsi bárki is úgy ötven évvel azután, hogy megkezdték pályafutásukat.)
Azért ilyen egyszerűen nem fejeződhetett be, hogy jöttek Hobóék és zenéltek. Az aktuális formációban Hobó, Póka Egon, Szakadáti Mátyás, ifj. Tornóczky Ferenc és Fekete Kovács Kornél. Akik közül az utóbbi három korra fiatal, de emellett érett, kiváló zenész. Még sok kellemes estét szereznek mindannyiunknak.
Megérkezett Babos Gyula, az ezermosolyú gitárcsoda, aki úgy képes játszani akusztikus gitárján, mintha csak hallgatná a zenét. Játszik és mosolyog. Láthatóan boldog. Ettől a közönség is. És perszehogy visszajött a pástra Tátrai Tibusz is, így már négy (mikor Tibusz rákapcsolt öt) gitár volt a színpadon.
Aztán megérkezett Bill a király - azaz Deák Bill Gyula. A színpadra a szűkös lépcső miatt fel kellett segíteni, de hamarosan kiderült, hogy az ő elmúlt évtizedei is képesek semmibe veszni egy perc alatt.
Keresgéltem kicsit Hobóról, hiszen sokan vannak akik nem is hallottak róla. Aki a médiából ismeri a zenét biztosan nem. Hobó több költő életművét is feldolgozta előadói estté. (Én emlékszem koncertjére mikor több ezer ember zenei kíséret nélkül énekelte vele József Attila versét.)
Még tavaly készített vele interjút Farkas Judit:
- Mi a közös azokban az emberekben, akiknek az életművét előadói estté dolgozta fel?
- Óriási szabadságvágy és emberszeretet van mindegyikükben. Szabadságvágy, ami az én fiatalságom idején, a mi nemzedékünknek természetes volt, és bár a politikai körülmények mára megváltoztak, a személyi szabadság egyre jobban korlátozott a mai bankárvilágban is. Ezek a látnokok, akiket játszottam és játszom, François Villontól időben máig, számomra nagy lázadók, és nem csak a történelmi vagy társadalmi korlátokat, hanem a saját korlátaikat is próbálták tágítani. Magam is ezt teszem, hiszen én elsősorban saját dalaimat, színdarabjaimat, monodrámáimat játszom, ezeket egészítem ki azt ő műveikkel. A saját műveim az elsőrendű profilom, de ezek közül is van több, amelyeknek a létrejöttében inspirációs hatásuk nagy segítségemre volt.
Azért álljon itt egy kis nosztalgia is (ha nem indul el a videó ide kattints, hogy megnézd a YouTube-on):
Azoknak, akik valamikor még néztek hazai filmeket...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg