Hozzá vagyunk szoktatva, hogy mindig, mindenhol, minden van. A kereskedőknél. Ahol vagy jó az áru, vagy se. De aki saját földjén dolgozik nem ér rá minden nap a piacon lenni...
Aki a termelők közül igazán jó árut hoz, az meg valódi kincs, hiszen még ismeri a sok vegyszer előtti időszakot, mikor a föld minőségére is figyeltek. Ilyen Lajos is. Most meghozta az idei első csicsókát.
Bárki bármit mondjon Tubarózsáim, a csicsóka egy ajándék mindannyiunk számára. Egészségben tartásunkat, regenerációnkat egyaránt segíti, nagyon sokoldalúan. Igen, jól sejted kedves olvasó: a csicsóka is elérte a szegények eledele címet, mely igen veszélyes titulus, komoly betegségek okozója lehet az adott étel ebből eredő hanyagolása.
Volt mellé Lajosnál leveszöldség és zeller is, ötletadónak meg még akadt Labáthéktól zöldfűszer és néhány padlizsán.
Az elgondolásomhoz szükség volt az étel sűrítésére éppúgy, mint a nyers és főtt összetevők kombinációjára. Végül az étel alapját főtt, turmixolt csicseriborsó adta meg, melynek levében főttek készre (már nem kemény, még nem puha) az arra szánt, hagymával és fokhagymával hidegen sajtolt, szűretlen szőlőmagolajon elődinsztelt összetevők:
A padlizsán (egyik kedvenc segítőm a természetes testsúly eléréséhez) szintén turmixolás áldozatául esett nyersen, éppúgy, mint egy szatyornyi zöld levél:
- petrezselyem,
- zellerzöld,
- sárgarépa zöldje,
- céklalevél,
- rozmaring,
- vízimenta,
- tárkony,
- koriander,
- majoranna.
Amikor a zöldségek elérték kellemes, még rágnivaló állapotukat, a forró lébe belekevertem a turmixolt csicseriborsót, a padlizsánpürét és a zöld levelek masszáját. ezekkel már egyáltalán nem főztem tovább az ételt.
A végeredmény ízvilága igen érdekes így, mert a padlizsán kissé almára emlékeztet, a zöldek mintha az egész nyarat őriznék. A csicseriborsó egészen húsos ízjelleget ad az ételnek, nem véletlen, hogy kocsonyát is lehet belőle főzni (Majd télen sorra kerül).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg