Mi is ez? Tojáskrém? Paradicsompüré?

Sok néven ismerik az egyik összetevőt: padlizsán, tojáscsucsor vagy törökparadicsom. Édesanyám időnként megpróbálta bevezetni, hiszen nagyon változatos, finom ételek készíthetők belőle. Amit nem tudott, hogyan kell választani, hiszen túléretten ráncosodik, és húsa megpuhul, megkeseredik.

A növény a csucsorfélék (Solanaceae) családjába tartozó, melegigényes évelő faj, a burgonya közeli rokona. Délkelet-Ázsiában őshonos, de egynyári növényként a mérsékelt égövön is régóta termesztik ehető terméséért.

Egyenesen álló, bokrosodó szárán lehet néhány tövis; karéjos levelei és kb. 5 cm átmérőjű tölcsér alakú, magános lila virágai vannak. Tojás alakú, nagy, húsos termésének színe a sötétlilától a vörösön át a sárgásig vagy a fehérig változik (a növény a fehér termés színéről és alakjáról kapta a tojásgyümölcs nevet), olykor csíkozott, külseje fényes.

Az étel alkotórészek kedvelői számára: A cukron, a fehérjén és a vitaminokon kívül jelentős az ásványianyag- és a rosttartalma. Vitaminok közül főleg az A- és C-vitamin-tartalma érdemel említést.

Így a szezon végén mindenképp vágytam egy igazi padlizsános ételre, ami el is tehető. (Ez utóbbi ábrándnak bizonyult, mert igazi „sáskajárást” tartottunk, így két nap alatt eltűnt a konyhából. A zsákmányolóknál azért pár napig ki fog tartani.)

Az utolsó sorozatból csak a piros és narancs árnyalatúak hiányoztak, hiszen termelőjüknél minden a lehető legnagyobb változatosságban nő a természetesség határain belül. (Már erősen fűzöm a Labáth famíliát, küldjenek fotókat erről.)

Végül szendvicskrém mellett döntöttem. Ehhez kellett egy másik összetevő, amitől a krém igazán tápláló lesz, akár önmagában is jól lehet vele lakni. Így esett a választásom a vöröslencsére.

A lencse egyik legrégebbi kultúrnövényünk, már az ősember is termesztette. Legkiterjedtebben Dél-, Közép- és Kelet-Európában termesztik.

A vöröslencse az aprószemű, könnyen fővő változatok közé tartozik. Fővési ideje 15-20 perc, só nélkül főzve gyorsabban készül el, mint minden hüvelyes.

Az étel alkotórészek kedvelői számára: Étrendi hatása sokkal jobb a borsóénál és a babénál, 23% könnyen emészthető fehérjét, szabad aminosavakat, közte sok (1-2%) lizint tartalmaz. Keményítőértéke pedig 720 g/kg. Szénhidrát-, nyerszsír-, továbbá B1-, B2-, inozittartalma is jelentős. Polyvája, törekje (8,3% keményítő) jó takarmány. A lencse a pillangós vetésforgó fontos tagja is.

Ami még mindenképp kellett hozzá:

• Szőlőmag olaj - mivel sose okoz semmilyen kellemetlen érzetet, főzéshez csak ezt az olajat használom.
• Vöröshagyma - szerintem szinte minden ételben helye van, sokszor az édesekben is, ha az adott étel igényei szerint karamellizáljuk, vagy hagymalekvárt használunk.
• Fokhagyma - se a padlizsán, se a lencse nem igazi nélküle (meg még sok más se) .
• Só - ebből kétfélét használtam, kb. 4/5 - 1/5 arányban:
• natúr parajdi bányasó,
• füstölt parajdi bányasó (ez utóbbi egy hétig füstölődik bükkfafüstön, teljesen adalékmentes, mint natúr párja).

A szőlőmag olajon megdinszteltem a hagymát és a fokhagymát. Ezt felöntöttem 3-szor annyi vízzel, amennyi a felhasznált vöröslencse mennyisége. Mikor felforrt, beletettem a lencsét, majd némi keverés után (fontos, hogy ne tapadjon le az edény aljára) hagytam főni kb. 10 percig.

Mivel a télre készülés időszakában szeretem ha egyes összetevők kevés ideig hőkezelődnek, a padlizsánokat nyersen leturmixoltam. A vöröslencséhez a 10 perc után hozzákevertem a padlizsánokat és a sót, további 5-6 percig főztem állandó kevergetés mellett.

Arányok:

• 1 kg vöröslencse
• 3 liter víz
• 3 fej vöröshagyma
• 1 nagyobb fej fokhagyma
• 4 kg padlizsán
• 1 dl szőlőmag olaj
• 5 evőkanál só (natúrok kicsit csapottabban, a füstölt kicsit púposabban).

Ha hosszabb távra szeretnék ilyet eltenni, alacsony, zárható tetejű üvegek kellenek hozzá. A kihűlt krémet célszerű az üvegbe belenyomkodni, hogy ne maradjon alatta semmiképp levegő, majd a tetejére öntött vékony olajréteggel lezárni.