Vödröslecsó

Az egész a cukkinival kezdődött. Vettem pár darab világoszöld, gömbölyű példányt. Gondoltam jó lesz tölteni.

Délután átjött a barátnőm és hozott a kertjéből még négy közepes világoszöld hosszúkásat.

Estére megjött a kollégám. Ő családlátogatni volt, hozott egy remekbe szabott, méretes sötétzöldet.

Másnap zárás előtt nem sokkal kimentem a piacra, ahol Andrástól kaptam három közepes világoszöldet, Anitól meg két nagyobbacska sötétzöldet. Ezt a két utóbbit köszönöm a Lehel piac vásárlóinak. Ugyanis miattuk kaptam ezeket ingyen.

Mert túl görbék voltak a jól idomított multinál vásárlók igényeihez képest. Aki csak a szép egyenes példányt veszi meg... A magamfajta, aki a minél természetesebbet szereti meg olcsón - néha ingyen - jut a többi, szintén friss, egészséges példányhoz.

Szóval ott ültem a cukkinihegyeken.

Szeretjük nagyon, hiszen egyáltalán nem hizlal, miközben jól lehet vele lakni. Jó kenyér helyett nyersen szendvicsalapnak. (Mint minden dinnye- és tökféle vértisztító, sejtregeneráló hatású, sokféle ásványi anyagot tartalmaz. Folsavban és élelmi rostban gazdag. Csökkenti az asztma, a csont-ízületi és a reumatikus gyulladások kockázatát, és a prosztata problémák esélyét.)

Viszont a mennyiség okán a töltött már kiesett a képből, B terv kialakítása kezdődött.

Másnap reggel ismét piac, hátha eszembe jut valami. Jutott. Szebbnél szebb különféle színű paprika érkezett.

Volt köztük haragoszöld, narancsszínnel, vagy pirossal cirmosan, égőpiros, sárgás TV (tölteni való), de még lila is.

Mindegyikből vettem két-két darabot. A bátraknak még vettem egy zöld, meg egy pirosra érett hegyes, nagyon erős paprikát.

Ezen a ponton már éreztem, hogy a cukkinik bizony lecsóban végzik. Tőlük pont tökéletes lesz a lecsó a gyenge gyomrúaknak. A bátrak meg majd beteszik a tányérjukba közvetlenül az erőset.

Már láttam magam előtt a sokféle színt, közéjük képzeltem a cukkiniket - és elindultam paradicsomnézőbe.

Kiváló kedd volt, hiszen Labáthék pont kint voltak a náluk termett paradicsomhegyek okán. Volt azok között piros, sárga, narancsszín, zöld, cirmos, fodros, még hosszúkás, sűrű húsú San Marzano is.

A ráadás ilyenkor a gyönyörűséges lila sonkahagyma és a metélő fokhagyma, amelyek kiválóan hozzák a lecsóba illő ízeket, de gyomorkímélőek, szájban hagyott illatuk még nyers fogyasztás esetén sem kellemetlen.

A hagymafélék közül ilyenkor nyár végén a lila sonka azért is kedvencem, mert egészen tavasziasan zsenge tud lenni, mint némely csemege hagymafajta, ami pont ilyenkor hasonlít az újhagymához, leszámítva, hogy egy-egy csomag bokor méretűre nő meg.

Ezek miatt került még hozzám két csomag metélőfokhagyma, meg három lusta asszony hagymája - most épp a lila sonka fajtából. Meg ha már arra jártam még elhoztam két szál bazsalikomot is. Míg van szépen rendben tartja az emésztést.

(Most, hogy így szóba került a lusta asszony hagymája: szép méretes hagymafejeket értek alatta, amit keveset kell pucolni, így a hazavitt fél kiló nagyja az ételben köt ki.)

Ezután felhívott Erzsi, menjek át a Vásárcsarnokba, érkezett friss vargánya, szegfűgomba, meg pöfeteg. Átmentem. Olyan volt a standja a hátsó kapunál, mint egy gombaparadicsom. Volt még reggelről rókagomba és őzlábgomba is az említettek mellett.

Nem bírtam ellenállni. Vettem az ételhez nyári vargányát, meg fenyővargányát. (Igaz, vettem pöfeteget is, de azt nem ehhez az ételhez, csak úgy grillezni, míg elkészül a majdnemlecsó.)

Hozzávalók:

• 5 kg meghámozott, felkockázott cukkini,
• 12 db tarka paprika keresztben felcsíkozva (így nem pöndörödik le a héja akkor se ha véletlenül túlpuhul),
• 2 kg vegyes paradicsom héjatlanul felkockázva (hámozása: forró vízbe mártani fél percre, merőkanállal kiemelni, mikor picit hűl lehúzható a héja),
• 30 dkg vegyes vargányagomba, felszeletelve,
• bő fél kiló lila sonkahagyma vékony félszeletekre vágva,
• 2 csomag metélő fokhagyma, keresztben vékonyra vágva,
• 2 szál bazsalikom apróra vágva,
• 1/2 evőkanál frissen darált zöldbors,
• 1/4 evőkanál frissen darált fekete hagymamag,
• 5 evőkanál őrölt, édes fűszerpaprika (házi, éretten szedik, szára és magja nélkül őrlik),
• 8 evőkanál adalékmentes parajdi só,
• 8 evőkanál hidegen sajtolt szőlőmag olaj (jó hozzá zsír is, vaj is),
• 1 db marhanagy fazék, mert tényleg egy vödörnyi étel lesz belőle,
• 1 db lekvárfőző fakanál, mert mással nem lehet keverni.

Elkészítése:

Először a zsiradékon megdinszteltem a hagymát és a gombákat az összes sóval. Mikor a gomba visszasült zsírjára belekevertem a felvágott paprikákat és a metélő fokhagyma felét. Ahogy a paprika kis levet engedett félrehúztam a tűzről, belekevertem a száraz fűszereket, majd a paradicsomot.

Amikor ez a keverék felforrt belekevertem a cukkiniket. Folyamatos keverés mellett megvártam míg a cukkinik is levet engednek magukból. Ez után egészítettem ki az ételt egy kevés vízzel, hogy a kész ételnek is legyen valamennyi leve.

Mikor ez felforrt beletettem a vágott bazsalikom felét, lefedtem az edényt, lassú tűzön főztem az egészet addig, amíg a cukkini már nem kemény, de még rágható.

Ekkor majdnem felét átszedtem egy másik fazékba - ebből lett a napi étel. A maradékot tovább hagytam főni amíg a cukkini is megpuhult - ez került üvegekbe, ínségesebb téli időkre. (Utóbbihoz teszek még el nyersen paradicsomot hagymával együtt darálva, kis sóval, kevés olajjal leöntve. Következő szezonig kibírja úgy, ha el nem fogy.)

A napi ételbe beletettem a maradék metélő fokhagymát és a maradék bazsalikomot, így került tálalásra.