Vargányás lecsó

Ha anyám ezt látná nem hinne a szemének... Amit sose tudott velem megetetni három dolog volt: a banán, a padlizsán és a zeller.

Banánt ma se eszem, nem is ennék, mert túl azon, hogy tájidegen a szagát se állom. Szív és keringési betegeknek ráadásul kifejezetten ártalmas.

A padlizsánról és a zellerről viszont kiderült számomra, hogy finom, csak nem mindegy frissen szedett kerül-e az asztalra, vagy ki tudja honnan hozott, hol, meddig állt. Mert például a padlizsán ha éretlenül szedik le és kamionban érik, kifejezetten csípős és keserű lesz.

Idén különösen rákaptam a padlizsánra. Remekül lehet vele bármit sűríteni, íze bármilyen zöldséggel harmonizál. Ezért nyáron rántás helyett is szeretem használni. Ám a lecsónak különösen kellemes aromát, állagot ad. Így lett az eredeti terv padlizsános lecsó.

A lecsóhoz napokon át vadásztam a paprikákat, hogy mire lesz padlizsán legyen sokféle. A mindig csak pár darab módszerrel lett harsogó zöld, világoszöld, pirosodó T(ölteni)V(aló), szépen érett bogyiszlói, tűzpiros karmen, különböző színű kaliforniaiak, csípős faludi, zöld és piros pritaminok. Ahány paprika, annyi íz.

Paradicsommal is jól jártam. Sikerült egy szatyornyi különféle fajtát beszerezni, igen jó áron. Mert lecsóba kiválóak voltak mind, repedésig érettek, de az nem bírja egy hétig - mire újra jön - ha hazaviszi a termelő. És bizony ahányféle paradicsom zöldtől, sárgán és többszínű piroson át egészen a feketéig (csak a héja fekete), annyi íz. Mint mikor beszabadulsz egy gyümölcsöskertbe és végigeszel mindent.

Padlizsán is került fehértől a liláig mindenféle árnyalat. Ekkor értem Erzsihez, és rögtön jött a kísértés = „Holnap gyere át a Nagycsarnokba, van gomba!”

Könnyű Katát táncba vinni - ahogyan a mondás tartja. Pont annyira, mint engem rábeszélni egy kevés erdei gombára. (Pláne ilyen nyár után mikor egész nyáron hőség volt, semmi esővel. Ilyenkor nem ad az erdő gombát, a vegyszerrel termesztettet meg egye meg aki kitalálta. Inkább csinálok tökpörköltet tíz deka erdei gombával, mint termesztett gombából bármit.)

Átmentem. Tényleg volt. Álomszép nyári vargányák, akkorák mint a mesebeli gombaház.

Ilyenkor jó nagyon sok emberre főzni. Mert egy félkilónyi vargánya ugyan nem olcsó, de megadja az ízt a sok ételnek is, ha egy adagra visszaszámolod alig okoz különbséget. Ezért szoktam javasolni másoknak is: barátokkal, nagyobb családdal együtt főzni, legalább hét végére. Ahol sokan esznek ott urasan lehet főzni, ahogy régen nagyanyám mondta.

Szerintem egyébként is többet ér egy péntek esti közös főzés, amikor mindenkinek elkészül a hétvégi étele (nem kell száz fogás, leves és főétel, egytál étel bőven elég), mint a vendégeskedés. Együtt bevásárolni, vagy mindenki megveszi és elviszi amit hét közben talál az ételhez igazán szórakoztató. (A mit főzünk nem regula. Azt főzünk, amihez anyag van. Kreatív játék az egész családnak, vagy baráti körnek. Működik akár minden hétvégén, lehet mindig másnál összejönni.) Főzés közben beszélgetni, utána együtt szórakozni, majd közösen rendet rakni is inkább szórakozás mint munka. Végül mindenki hazaviszi a magáét és két napig nem kell gondolkodni se azon, mit eszik.

Nálunk végül egy igazi, nagyondögös lecsóvariáció lett.

Hozzávalók:

• 2,5 kg padlizsán, hámozatlanul kockára vágva - csak a szárát és levelét szoktam levágni, esetleg annyit a héjából amennyi sérült.
• 0,5 kg nyári vargánya, szeletelve.
• 4 kg különféle színű paprika, a vékonyabbak karikára vágva, a nagyobbak előbb hosszában félbe és úgy keresztben csíkokra. Így ha véletlenül nem marad roppanós, akkor is rajta marad a héja.
• 2 kg paradicsom, meghámozva - eredetileg karikára akartam vágni, de kiröhögött és szimpla paradicsomtrutyivá alakult (várható volt, hiszen az érettségtől és a levesességtől repedt ki).
• 2 bő ökölnyi fej lila sonkahagyma, apróra vágva.
• 4 kis fej fokhagyma, apróra vágva. Nemrég vettem a hagyma és fokhagymavágó produkcióhoz hagymatűt. Tetszik. Olyan, mint egy fésű, hegyes tüskékkel. Beleszúrom a hagymába, vagy 4 gerezd egymás mellé rakott fokhagymába, majd a fogak között elvágom vékony csíkokra, aztán keresztben megint. Először a hagymatű egyik oldalán, aztán a másikon. Kéz nem ragad így, nem lesz se hagyma, se fokhagyma szaga.
• 9 evőkanál adalékmentes parajdi só,
• 12 evőkanál hidegen sajtolt szőlőmag olaj - a padlizsán eléggé felveszi az olajat.
• 4 evőkanál őrölt pirospaprika,
• 0,5 evőkanál frissen őrölt zöldbors,
• 1 evőkanál szumák,
• 1 evőkanál frissen őrölt kömény.

Elkészítése:

A hagymát és a fokhagymát kissé megdinszteltem az olajon úgy, hogy az összes sót azonnal hozzátettem. Ehhez hozzákevertem az összes padlizsánt és az összes gombát. Lefedtem az edényt. Mivel mind a padlizsán, mind a gomba levet enged, nem kell hozzá víz, de többször meg kell keverni.

Mikorra a gomba és a padlizsán kezdi elfőni a levét érdemes viszont vizet forralni, mert szükség lesz rá. (Ehhez a mennyiséghez két liter vizet forraltam.) Még a forró víz előtt hozzákevertem a paprikákat a padlizsános gombához, 2-3 percig hagyjuk párolódni, aztán félrehúztam a tűzről. Összekevertem az egészet a pirospaprikával, a borssal, a szumákkal és a köménnyel.

Ezután felöntöttem a forró vízzel, hozzákevertem a paradicsomot, majd lezártam a kuktát és helyből lassú tűzön 6 percig főztem. Kisebb mennyiség esetén lábasban, vagy fazékban kb. 10 perc kell ahhoz, hogy az étel elkészüljön. Mivel ott van mód kevergetésre, vizet csak akkor tennék hozzá, ha túl sűrűre sikerült.

Tálalás:

Vékony szelet szárazon pirított rozskenyér szeleteket kínáltam az étel mellé. (Fontos: a valódi rozskenyér nem barna, csak kicsivel sötétebb mint a fehérkenyér. Ha a rozskenyérnek mondott kenyér bele barna színű, valószínűleg karamellel barnították.)