Pikáns vöröslencse

A vöröslencse különleges alapanyag a főzésben. Frissen elkészítve lehet belőle leves, főzelék, főzelék alapnak, sűrítőnek is kiváló.

Viszont teljesen mindegy, mi készült belőle, ami frissiben nem fogy el az másnapra tökéletesen szeletelhetővé, vagy kenyérre kenhetővé válik. Ezt az ételt elfelejtettem frissiben lefényképezni, így már csak a szeletelhető változat maradt. Eredetileg négyszeres vízben készült, három részletben.

1. lépés: vöröslencse alap főzése:

Hozzávalók:

• 2 kg vöröslencse,
• 8 liter előre forralt víz.

Elkészítése:

A forrásban lévő vízbe belekevertem a vöröslencsét, majd 20 percig főztem.

2. lépés: a zöldfélék készítése:

Hozzávalók:

• 0,5 kg sóska csíkokra vágva,
• 0,5 kg mángold,
• 1 kg borsóhajtás, lila borsóból (kicsit elütött a szokásostól, mert ezen virág is, meg pár darab borsóhüvely kezdemény is akadt - mint a lentebbi képen - szerencsére, mert még érdekesebbé tette az ételt),
• 7 evőkanál adalékmentes só,
• 8 evőkanál sütő-főző olívaolaj,
• 1 fej fokhagyma csíkokra vágva,
• 2 csokor petrezselyemzöld apróra vágva,
• 2 evőkanál szumák,
• 1 evőkanál fekete hagymamag.

Elkészítése:

A borsóhajtás esetében fontos, hogy a borsóhüvelyek a lila borsónál felhasználhatók, mert a hüvelyekből hiányzik a cellulózréteg, így tökéletesen, kellemetlen állagérzet nélkül fogyaszthatók akár nyersen is. A hüvelyek végét érdemes lecsippenteni, ekkor ha esetleg szálkás lenne a szálkát lehúzni. Pontosan úgy, ahogyan a zöldbabot szoktuk tisztítani.

A borsóhajtás további részeiből a vastagabb szárakat kivettem, a többit kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Közben persze kóstolgattam milyen. Azóta döbbenten nézek, hogy a borsó levelét tulajdonképpen miért nem esszük meg? Pont olyan finom mint maga a borsó. Jövőre rendszeres összetevője lesz a tavaszi-nyári salátáknak.

A mángold szárakat kivágtam a levelekből, külön felszeleteltem. A leveleket ugyanúgy csíkokra vágtam, mint a borsóhajtás leveleit és a sóskát. Még mielőtt rákérdezel: a sóskalevelek szárait nem vágtam ki. Teljesen ehetők.

Mikor a zöldek elkészültek feltettem az olajra a mángold szár és a fokhagyma csíkokat. 2-3 perccel később hozzákevertem a borsóhüvelyeket.

(Nem tudom, ki hogy van vele, de mikor ilyen zöldségeket meglátok, nem győzök bennük gyönyörködni. Színesek, erőteljesek, mint maga az élet kéne legyen mindenkinek.)

További 2-3 perc után következtek a vágott levelek, majd mikor már picit megrogytak a zöldek hozzákevertem a szumákot és a fekete hagymamagot.

3. lépés: a vöröslencse és a zöldfélék összebarátkoztatása:

További hozzávaló: 25 dkg hántolt tökmag frissen, szárazon pirítva, kávédarálón megőrölve. (A darálóról direkt kerestem olyan képet, amin a doboza is megvan. Ezeréves darab, bármit megdarál ami belefér.)

A saját levében álló zöldfélékhez hozzákevertem a tökmagot, majd a megfőtt vöröslencsét és a vágott petrezselymet. Gyakori keverés közben felforraltam az ételt, hogy a lencse is magába szívhassa a sót és kicsit összeérjenek az ízek.

Tálalása:

A kész ételt háromfelé szedtem:

1. Frissen, főzelék formában fogyasztásra,
2. Holnaptól szendvicskrémnek ideális ez után, kenyérre kenve, tépősalátával, friss csírákkal, reszelt sajttal (meg még ami a kedvünkre van) kiegészítve.
3. Őzgerinc formába öntve a Duna-baromfi BT csapatának a Márton napra kitalált sült libamelléhez tettem félre.