Mit is főztem? - Az örökélet menü

Itt minden receptnél megtalálod az örökélet menü elnevezést. És mindig furcsákat írok az ételek neve helyett. Gondolom sokszor emlegeted magadban: „Nincs is örök élet! Meg ha lenne is nagyon unalmas lenne.”

Nem erről szól. A nálam készült ételek gyűjtőneve az örökélet menü, mert mindig valódi, élő alapanyagokból készítem azokat. Ráadás infó amúgy: ha mi emberek nem teszünk meg mindent ellene, az élet örök, csak nem mindig leszünk résztvevői.

Az ételek elkészítésekor mindig ügyelek arra, hogy a hozzávalók íze, aromája, tápértéke a lehető legjobban megőrződjön. Minden alkalommal más étel készül. Azt meg egyáltalán meg se próbálom, hogy a végeredmény valamely ismert ételre hasonlítson. Fontosnak azt tartom, aki megeszi erőre kapjon, jó érzés töltse el, úgy lakjon jól, hogy kellemetlen kísérő érzése véletlenül se legyen.

Ez az étkezési forma egyébként akkor kapta a fenti nevet, amikor először fordult elő, hogy állandó evőpartnereim megkérdezték mit főztem. Válaszolni meg annyit tudtam:

• Olyan zászlóformát.
• Mivan?!?!
• Főztem levest, van benne leveszöldség, sütőtök, meg cékla. Az piros lett, édes és fűszeres. Csináltam második fogásnak kölest, hozzá gyömbéres-fokhagymás brokkolit. Az meg fehér lett és zöld.
• Szóval ma is örökélet menüt főztél, csak titkolni akartad! - jött a válasz.

Azóta minden ételnek ez a neve errefelé. Aki nagyon kíváncsi megkérdi miből van. Emellett bár viccesen hangzik elsőre az elnevezés, de engem elgondolkodtatott. Egyrészt ha belegondolsz, minden életfunkciódra hat az ételed minősége, összetétele. Ezek harmóniája valóban életté válik benned.

Hány ember van, aki papírforma szerint élőnek számít, viszont igazából nem él, hanem betegségeket, fájdalmakat és szomorúságot cipel folyamatosan? Ahogyan a lélek bajai megbetegítik a testet, úgy egy erőtlen, tehetetlen test is megbetegíteni a benne élő lelket, szellemet.

De ennek részleteit majd elmondom, mikor közösen főzünk...

Térjünk vissza a mostani ételre és a mesékre kicsit. Ez onnan jutott eszembe, hogy hányszor hallom anyáktól, akik már régen eltértek a természetes étkezéstől, eltérítették attól a gyerekeket is, hogy a gyerek úgyse eszi meg a zöldségeket, mert nem szereti. Pedig ők maguk már rég egészségesen étkeznének. Hajjaj! de még mennyire.

Aha. Én tényleg szeretem a meséket, csak nem azokat, amiket kifogásból gyúrtak. Még nem láttam gyereket emellett, aki ne szeretne játszani, ne szeretné a színes dolgokat és ne szeretné megtapasztalni, mikor a mesék valósággá válnak.

A fenti fénykép bizony ennek lehet egyik eleme. Mikor elmondom mi ez, még a felnőttek is csak elkerekedett szemmel néznek. (Pedig még azt se mondom, hogy a burkus király se csak a mesében létezik, hanem tényleg élt. Ha nem így lett volna, udvari orvosának könyve nem lenne mai napig ajánlott olvasmány hozzáérteni kívánók számára.)

Ugye emlékszel arra, hogy valamikor, valahol szólt egy mese arról a helyről, ahol kolbászból volt a kerítés. Én is tudom, hogy nagyon sokan mindenféle húsból készült kolbásszal mutogatják. De az igazi kolbászkerítés pont olyan, mint a képen: kolbásztök.

Ez a tök - mint látod - bizony felfut ha oszlopot, drótot teszel neki hozzá. Kolbászforma termése akár két - két és fél méteresre megnő, miközben zsenge és összesen csuklóvastagságú a tök. Érdekessége: ha levágsz a termésből, de nem szárastól veszed le, újranő. Így késő nyáron és ősszel folyamatosan ételt adhat a családnak.

Én biztos eljátszanék a gyerekkel, hogy együtt készítsünk valami igazán finomat egy ilyen kerítésből és együtt tegyünk el belőle magot, hátha jövőre már a játszótér kerítése is kolbászból lehet...

A tökhöz azért került még más is, hiszen épp kora őszt főztem ebédre.

Az egyik illusztris részlet néhány nagy őzlábgomba. Remek az íze és egész nyáron hiány volt ebből is, mint minden más gombából az időjárás miatt. (Kérlek ne mondj pincében termesztett csiperkét, vagy laskát, mert azok csak gombának látszó tárgyak.)

Az őzlábgombát szeretem egy nappal a főzés előtt megvenni, mert leszedése után tovább nő, így kb. 1/3 mennyiséggel több lesz. Ez alatt az idő alatt papírzacskóban tartózkodik a hűtőszekrényben.

Ehhez került némi szezonvégi - másodvetésű - vajbab, néhány szép, egészséges törökparadicsom, vörösrépa, petrezselyemgyökér, zeller és persze hagyma, meg némi bulgur.

Fűszerként csombor, kevés citromos kakukkfű, fahéjas bazsalikom, (ezek frissen), őrölve: kurkuma, mustármag, fekete hagymamag, ambrózia és adalékmentes bányászott só. Ezeket belefőztem az ételbe.

A készre került sárgarépazöld, petrezselyem, bazsalikom, zellerzöld, metélő fokhagyma és zöld hagymaszár. Apróra vágva, a kimert ételre szórva.

Az elkészítés sorrendje:

A kockára vágott hagymát szőlőmag olajon üvegesre dinszteltem. Ekkor már rátettem az összes sót ami az ételhez kellett. (Ez kiló alapanyagonként egy csapott evőkanál só - közepesen sós eredményhez.)

A megdinsztelt hagymára feltettem a vékonyra vágott gombát és a törökparadicsomot. Mikor levet eresztettek beletettem a zöldbabot, majd az egészet kb. negyedórát főztem a lefedett fazékban.

Ennek elteltével felöntöttem annyi vízzel, amennyi a majdan hozzáadni kívánt bulgur mennyiségének a duplája. (Gabonák és hüvelyesek, valamint víz aránya: 1/2 kg főznivaló = fél liter. Én Jumbó bögrével szoktam mérni. Próbáld ki bátran. Fél kiló bármi ilyesmi pont befér a bögrébe.)

Mikor a víz felforrt, beletettem az edénybe a fűszereket, a répákat és a zellert. Innentől számítva további 20 perc főzés következett, majd hozzátettem a felkockázott kolbásztököt. Még 5 perc forralás és beleöntöttem a bulgurt.

Ekkor az edény lekerült a tűzről, rajta maradt a fedő. Mire ehetőre hűlt a bulgur is megpuhult.

A tálaláskor a kész ételre tett fűszereken kívül (sárgarépazöld, petrezselyem, bazsalikom, zellerzöld, metélő fokhagyma és zöld hagymaszár) remek összetevők lehetnek még: a zöldpaprika, a retekfélék apróra vágva, napraforgómag / tökmag / mókusmogyoró házilag pirítva.

Jó hír:

Az alapanyagokat termelők folyamatos meggyőzése folyik általam arra, hogy saját termésükről, munkájukról ingyenes, saját blogoldalt vezessenek nálunk. Már van aki kötélnek állt, ha nem is sokminden van még az oldalakon.

Ezeken a blogokon - ha sikerül elindítani - azt is megtalálhatod, kinél, mikor, mi terem, az hol kapható. Szívesen látok minden olyan termelőt, aki saját környezetében szeretne ilyen információkat közzétenni. Szívesen meg is tanítom a jelentkezőt arra, hogyan tudja információit közzétenni.