Minden kezdődik valahol. Ez a mai történet egy erősen gombahiányos nyárral kezdődött, ami után épphogy lett egy kevés gomba a hét közepén. De a történet folytatódott...
A folytatás során először a laskagombák villantak a szemembe, mint ezernyi ezüstös hal a szárazon.
Olyan nem létezik, hogy ebből ne együnk! Ha kell, rakodni is elmegyek érte, de ott nem maradhat. Sikeresen megállapodtam a gombászoknál az árára. Miközben nagyokat nyeltem, hiszen további kedvenceim is ücsörögtek előttem.
Így csak ábrándoztam a fenyőtinóruról hozzá, ami kicsit gyümölcsös, remek, enyhén fenyős fűszerességével kiváló része lehet az ételnek.
Ilyenkor kora ősszel különösen szeretem a sokféle gombát, hiszen természetes úton segít a nyár erejének megőrzésével - sokkal jobb életünkért, ételünkért.
Ha már a meleget nem tudtuk eltenni dunsztosban télire ugye. :) Része lesz a télre eltett szárazfűszereknek is.
Szerencsémre egy újabb elfogadható egyezkedés révén - melynek része volt a kóstolóvitel - nemcsak némi tinoru, de néhány vargánya és két őzlábgomba is velem tartott.
Tényleg! Miért nem lehet olyan a piac, hogy a termelői áruból főzünk néhány ételt vevői kedvcsinálónak? (Ha nekem lenne piacom, tuti így csinálnám.)
Még az őzlábgomba képe és a gombák mellé csatlakozott néhány igen fontos alapanyag:
Bizony paradicsomok, kolbásztök, bulgur és bazsalikom. Természetesen a hagyma (lila is, vörös is, még az utolsók a zöldszárasokból idén), a fokhagyma és a pirospaprika sem maradt ki az ételből, hiszen az egész pörköltesre készült.
Jutott bele szumák is, hiszen a bazsalikommal karöltve a gyenge gyomrok egyik legjobb pátyolgatója. (A pátyolgatásra szükség van, mert már sokak emésztése annyira tönkrement az egyoldalú táplálkozástól, az agyonfinomított, agyonvegyszerezett dolgoktól, hogy újra kell tanítani a működésre.)
Igen kiválóan képesek kettesben kiemelni az étel ízeit mindemellett.
Egy igen különleges „fűszert” is sikerült végre beszereznem: ez a füstölt só. Ahogyan készítik: „A nagyobb 4-5 mm átmérőjű sószemcséket egy héten át bükkfával füstöljük, kétóránként átforgatjuk, majd malomkővel leőröljük asztali só méretre és csomagoljuk. - Parajdi Sópince”
Az étel készítése:
A vékony csíkokra vágott hagymákat szőlőmag olajra tettem dinsztelődni. Mikor már üvegesedett hozzátettem a felkockázott kolbásztököt, meg a fokhagymát. Megkevertem, máris tettem rá a pirospaprikát, a szumákot, meg annyi kanál sót ahány kiló a gomba + paradicsom + a kolbásztök eredetileg.
Miután mindezeket összekevertem beletettem a paradicsomot és a gombákat. Természetesen mindet vágva.
Amint a keverék elkezdett levet ereszteni lezártam a kuktát, majd sistergés után 9 percig főztem az egészet, takaréklángon.
Ezután kinyitottam a kuktát, hozzátettem a keverékhez annyi füstölt Parajdi Bányasót, amennyi a bulgur mennyiségéhez kell. Beleöntöttem a bulgurt, beletettem az apróra vágott friss bazsalikomot, majd visszazártam az edényt.
További főzés nélkül 20 perc múlva kész lett az étel. A főzéshez semmiféle vizet nem használtam, csak abban a lében készült el minden, amit a felhasznált növények engedtek magukból.
A folytatás során először a laskagombák villantak a szemembe, mint ezernyi ezüstös hal a szárazon.
Olyan nem létezik, hogy ebből ne együnk! Ha kell, rakodni is elmegyek érte, de ott nem maradhat. Sikeresen megállapodtam a gombászoknál az árára. Miközben nagyokat nyeltem, hiszen további kedvenceim is ücsörögtek előttem.
Így csak ábrándoztam a fenyőtinóruról hozzá, ami kicsit gyümölcsös, remek, enyhén fenyős fűszerességével kiváló része lehet az ételnek.
Ilyenkor kora ősszel különösen szeretem a sokféle gombát, hiszen természetes úton segít a nyár erejének megőrzésével - sokkal jobb életünkért, ételünkért.
Ha már a meleget nem tudtuk eltenni dunsztosban télire ugye. :) Része lesz a télre eltett szárazfűszereknek is.
Szerencsémre egy újabb elfogadható egyezkedés révén - melynek része volt a kóstolóvitel - nemcsak némi tinoru, de néhány vargánya és két őzlábgomba is velem tartott.
Tényleg! Miért nem lehet olyan a piac, hogy a termelői áruból főzünk néhány ételt vevői kedvcsinálónak? (Ha nekem lenne piacom, tuti így csinálnám.)
Még az őzlábgomba képe és a gombák mellé csatlakozott néhány igen fontos alapanyag:
Bizony paradicsomok, kolbásztök, bulgur és bazsalikom. Természetesen a hagyma (lila is, vörös is, még az utolsók a zöldszárasokból idén), a fokhagyma és a pirospaprika sem maradt ki az ételből, hiszen az egész pörköltesre készült.
Jutott bele szumák is, hiszen a bazsalikommal karöltve a gyenge gyomrok egyik legjobb pátyolgatója. (A pátyolgatásra szükség van, mert már sokak emésztése annyira tönkrement az egyoldalú táplálkozástól, az agyonfinomított, agyonvegyszerezett dolgoktól, hogy újra kell tanítani a működésre.)
Igen kiválóan képesek kettesben kiemelni az étel ízeit mindemellett.
Egy igen különleges „fűszert” is sikerült végre beszereznem: ez a füstölt só. Ahogyan készítik: „A nagyobb 4-5 mm átmérőjű sószemcséket egy héten át bükkfával füstöljük, kétóránként átforgatjuk, majd malomkővel leőröljük asztali só méretre és csomagoljuk. - Parajdi Sópince”
Az étel készítése:
A vékony csíkokra vágott hagymákat szőlőmag olajra tettem dinsztelődni. Mikor már üvegesedett hozzátettem a felkockázott kolbásztököt, meg a fokhagymát. Megkevertem, máris tettem rá a pirospaprikát, a szumákot, meg annyi kanál sót ahány kiló a gomba + paradicsom + a kolbásztök eredetileg.
Miután mindezeket összekevertem beletettem a paradicsomot és a gombákat. Természetesen mindet vágva.
Amint a keverék elkezdett levet ereszteni lezártam a kuktát, majd sistergés után 9 percig főztem az egészet, takaréklángon.
Ezután kinyitottam a kuktát, hozzátettem a keverékhez annyi füstölt Parajdi Bányasót, amennyi a bulgur mennyiségéhez kell. Beleöntöttem a bulgurt, beletettem az apróra vágott friss bazsalikomot, majd visszazártam az edényt.
További főzés nélkül 20 perc múlva kész lett az étel. A főzéshez semmiféle vizet nem használtam, csak abban a lében készült el minden, amit a felhasznált növények engedtek magukból.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg