Paradicsomos bab, kölessel

Az egésznek valójában egy rendkívüli ember, a marzano paradicsom és a paradicsomos ételekkel szembeni tiltakozásom az oka. De kezdem az elején.

Szombaton - napi szokásomhoz hűen - kimentem a Lehel piacra. Feltett szándékom volt: nem főzök semmit a hét végén, csak beszerzem ami hétfőre kell, de akkor nem lesz.

Képzeltem én, de másképp alakult. Merthogy az igazán jó alapanyaghoz szokott ember nehezen sétál tovább, mikor kedvenc termelőinek egyike mindenféle marzano paradicsomokat akar rátukmálni. Nem mondom meg, mekkora kedvezménnyel. :) Mellé még ajánlott padlizsánokat és zsenge cukkiniket is (ezek jók lesznek a következő ételhez), meg tárkonyt és metélő fokhagymát. Végül megkérdezte, kérek-e zöldbabot is... Kértem.

Közben eszembe jutott, hogy ücsül még a hűtőben némi igen csinos tallérbab is. Ami ugyan csak színre ilyen mint a képen, valójában kerekebb és lapos mint egy pénzérme. De olyan babról nincs kép semerre. Mondjuk én se ismerek kettőnél több embert aki termeli, abból is az egyiknek én vittem ültetnivalót.

No meg akad még ugyanott néhány szép zeller is.

Ettől egyre inkább kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat: minden régebbi tiltakozásom ellenére csak meg kéne főzni valami jó kis paradicsomos ételt. Hátha az más ízű lesz, mint gyerekkorom sűrített paradicsomos, meg paradicsomszószos emlékei.

Sehogyse akart kimenni a fejemből, hogy a zeller és a paradicsom nagyon jól harmonizál a babokkal, pláne ez a különlegesen zamatos paradicsomféle. A tárkony se ronthat a dolgon.

Bizony jól látod kedves Olvasóm, ilyen szép tarka babokkal lett dolgom. Ezek is, a tallérbab is jól elvan a fokhagymával és a hagymával is.

Hagymából kaptam olyan igazán gyönyörű bronzhagymát, aminek a héja bárminek képes ellenállni, mégis egyben jön le szinte hámozáskor. Ritka manapság.

Kezdődött volna a fokhagyma keresése, de eszembe Jutott, hátha a padlizsánok mellett, a fűszerek közt van az is, csak nem figyeltem.

A valódi fokhagyma idén igazi kincsszámba megy, mert valami hihetetlenül rosszat tett a szárazság a hagymaféléknek is. Megvigasztalt Csaba, hogy lesz télire meg később ősszel gyakrabban már, csak előbb a gyorsan túlérő, könnyebben romló terméseket szedi le.

A fokhagymához ajándékba kaptam egy egész csokorral a képen látható gyönyörű virágból. Itt van mellettem az asztalon. Finom, édes illatú. Nem erős az illata, de az egész szobában érezni tőle a természetet.

Jól gondolod. Fokhagymavirág. Ha jól látom, még magja is lesz, ha ügyesen ápolgatom.

Elbeszélgettünk a virág meg a zöldségfélék felett. Mondta Csaba, hogy vásárol tőle olyan is, akinek étterme van, meg olyan is - nem egy - akinek gasztronómiával foglalkozó műsora van. Többször felajánlották neki, termeljen csak ennek a körnek.

Aztán kérdés nélkül mondta: „Lehet, hogy azzal több lenne a bevételem. De elveszítenék egy nagyon fontos dolgot. Az örömet azok arcán, akik nem gazdagok, nálam mégis meg tudják fizetni a különleges dolgokat is.”

Nem véletlenül ő és családja az egyike azoknak a termelőknek arrafelé, akikre különösen jó szívvel gondolok mindig, akikhez mindig szívesen viszek vevőt.

De térjünk vissza az ételre, amit ez a fantasztikus indítás inspirált végül:

A tallérbabot négyszeres vízben megfőztem, só nélkül. Mikor készen lett leszűrtem és külön edénybe tettem a levét.

Szőlőmag olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, majd beletettem a kockára vágott zellert, a fokhagymát és a vágott zöldbabot. Amint a zöldbab kezdett enyhén áttetszőnek látszani beletettem a következőket:

• annyi kanál adalékmentes parajdi só, ahány kilónyi az alapanyag (Ennek negyede füstölt só volt. Nem füst ízű. Valódi bükkfafüstön füstölik egy héten át.),
• két rész őrölt pirospaprika (Idei őrlés, édes, szárán beérett, csumátlan, kimagozott paprikából. Úgyhogy még csak a kalocsai paprikamalomban őrölt paprikát - származási ország Kína - és a szegedi paprikát - származási ország Spanyolország - kell temetni.),
• egy rész őrölt kurkuma,
• fél rész fekete hagymamag,
• fél rész őrölt ambrózia,
• friss tárkony ízlés szerint.

Amikor ezeket jól összekevertem hozzátettem a paradicsomot - igen bőségesen mérve. Úgy háromszor annyit tettem bele, mint a lecsóba szokás.

Amint az eddigiek felforrtak hozzátettem a kölest. Az egészet felöntöttem az előzőleg megfőzött tallérbab levével, amit kiegészítettem annyi vízzel, amitől a köles mennyiségének négyszerese lett.

Lezártam a kuktát. A lezárástól számított 15 percig főtt az étel.

Készen nagyon tetszik a látványa is, hiszen piros is, zöld is, sárga is. Kedvelem a színes ételeket. Jót tesznek a léleknek is.

Szeretem ha sok szempontból tartalmas is az étel. Ebben az ételben a köles megadja a gabonák erejét, a tallérbab a fehérjéket, a zsenge színes babok és a paradicsom meg az igazi zöldségek frissességét.

Tálaláskor frissen vágott zöldhagymaszár, tárkony, metélő fokhagyma és friss paradicsom került az étel tetejére. Így az egyes összetevők főtt és nyers előnyös tulajdonságai egyszerre érvényesülnek.