Ehető illatú savanyúkáposzta

Az étel egy pöfeteg gomba látványától kezdett kialakulni. Később társult hozzá még néhány alapanyag. Részben ellenállhatatlanság révén, részben kihívásként, mivel nem találtam semmi olyat, ami eredetileg eszembe jutott.

A választék irányába kellett sodródnom az elképzeléssel. Ennek köszönhető az első olyan étel, aminek neve lett.

PM barátommal cseteltünk épp, mikor az étel a nélkülem fortyogás perceit élte. De eljött a fakanálhasználat ideje, így megszakítottam cseppet a beszélgetést. Jött a kérdés:

• Mit főzöl?
• Fogalmam sincs, de ehető lesz az illata alapján.
• Miből készül?
• Gombák, zöldségek, fűszerek, savanyú káposzta.
• Szóval Ehető illatú savanyúkáposztát?

Így is lett végül. Lássuk azért a többi összetevőt is:


Került bele fenyővargánya, petrezselyemgyökér, vörösrépa, zeller, krumpli, bronzhagyma, fokhagyma, pirospaprika, kurkuma, ambrózia, savanyúkáposzta, vöröslencse, bazsalikom, szumák, fekete hagymamag (a kerti katicavirág magja) és egy árva sárga paradicsom.

Először a kockára vágott bronzhagymát dinszteltem üvegesre, a teljes ételmennyiséghez való sóval. A só a következőképp számítódik pl: van 20 dkg gomba, 20 dkg hagyma és fokhagyma, 10 dkg paradicsom, 1 kg krumpli, 1 kg répaféle, 0,5 kg vöröslencse, 0,5 kg zeller, 1 kg savanyúkáposzta. Az összesen: 4,5 kg alapanyag lenne. A lencse duplázódik a főzésnél, így 5 kg az egész. Viszont a savanyúkáposzta sós, így ahhoz nem kell sót tenni.

Így összesen 4 evőkanál sót tettem az ételbe. Ennek negyede most bükkfafüstön érlelt parajdi só volt. Abból a sóból, ami hivatalosan megkapta a bio élelmiszer előállítására alkalmas minősítést. A nem füstölt része is ugyanebből volt.

Amikor a hagyma már szépen üvegesedett hozzátettem az apróra vágott fokhagymát és a gombákat. Amint a gomba levet eresztett belekerült az apró kockára vágott zeller és a negyedholdra vágott répafélék.

Hamarosan meglátszott a répák szélén, hogy kialakult rajtuk egy puhább külső réteg a forró olajtól és gombalétől. Ekkor lehúztam az edényt a tűzről, majd beletettem a pirospaprikát, harmadannyi kurkumával, annak fele szumákkal, kb. ugyanannyi fekete hagymamaggal. Beletettem a kockára vágott paradicsomot.

Ekkor kell jól megkeverni az ételt, hogy a porfűszerek ne csomósodjanak meg. Amikor szépen eloszlott a fűszer, felöntöttem annyi vízzel, amennyi a zöldségekkel egy magasságba ért, majd hozzátettem még kétszer annyit, amennyi a hozzátenni kívánt vöröslencse mennyiségének a duplája.

(Ha ismered a jumbóbögrét (fél literes, olyan kétmaroknyira fogható) egyszerű a mérés. Egy olyan bögrényi vöröslencse (lencse, bab, szárazborsó, rizs, gabonaféle) pont fél kiló. Ami ezek közül kétszeres vizet igényel, az bő duplájára dagad készen. A szárazborsó, a csicseriborsó, az árpa és a köles ez alól kivétel. Ezeket több vízben főzzük, többszörös méretűek lesznek. A csicseriborsót szoktam néha kilencszeres vízben is főzni. Nem lesz nagyobb tőle, de remek főzőlét ad.)

A víz felforrásakor tettem bele az egészbe a vöröslencsét (A vöröslencse jelen esetben az ízén és tápértékén kívül könnyű főzhetősége miatt is jó választás. Sós vízben is megpuhul, ellentétben a többi hüvelyessel, így sokkal egyszerűbb az étel elkészítése.) és a kényelmes evés kedvéért megvágott savanyúkáposztát. Lezártam a kuktát, majd a sistergéstől számított 12 percig főtt az étel.

Amikor kész lett, leengedtem a gőzt, felnyitottam a kuktát és beletettem a megvágott ambrózialevelet, zellerzöldet és bazsalikomot.

Nálunk a csapat egy része natúr, mások kevés házitejföl hozzáadásával ette. Mindkét változatban igencsak ehetőnek bizonyult nemcsak az illata.