Betöltés...
2015. május 4., hétfő

Akik nem szerették a spenótot

... bizony kis híján ráfáztak, mert majdnem elettem előlük.

A történet úgy kezdődött, hogy kitaláltam, kell némi zöld szín a levesbe. Spenótra szavaztam, mert remek tud lenni répával, petrezselyemgyökérrel, pasztinákkal, csicsókával a csicseriborsó mellé. Amikor kész az egész és nyersen belekeverem a megvágott spenótot.

Leszavaztak. Nem sírtam kicsit se, mert úgy döntöttem, akkor felteszek olajra némi idei medvehagyma pestot, hozzákeverek jó maréknyi vágott spenótot, ütök rá tojást, jó lesz reggelire.

Így is tettem. A spenót hajnalban még a szárán volt, a tojást tegnapra tojták igazi kapirgálós tyúkok, a tetejére szelt retek is friss szedés volt. A paprika a barátnőmnél termett tavaly, ő maga szárította, őrölte. Tettem bele kicsi sót, ami jól kihozta az ízeket.

A retek volt az egészben kicsit feladatnak ígérkező, mert hónapos retek létére bizony majdnem öklömnyinek bizonyult szemenként. Gondoltam egy szem negyedét rászelem, a többit elteszem, jó lesz később. Meg ahogy azt Móricka elképzeli!

Épp nekikezdtem volna, mikor lépteket hallottam és azonnal jött is az első kérdés: Te mit eszel? Mondtam, spenótos rántottát. - Persze vártam a fújjogást. Tévedtem.

Két percen belül öten követelték, azonnal csináljak ilyet nekik is. Hiába gondoltam, hogy mégis lesz spenót a levesben suttyomban, nem maradt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Hozzászólásod moderálás után jelenik meg

 
Fel