Ez a recept nem ma került fel a blogba. Viszont ma történt, hogy egy kedves barátom elkészítette, és lefotózta mielőtt teljesen megette:
Tekintettel az évszakra a medvehagyma és a lilahagyma helyettesítésre került, zöldhagymaszárral és mogyoróhagymával. Imádom, mikor valaki kreatívan kezeli a recepteket. Jó érzés, hogy ötletet adhattam az alapgondolattal.
A legtöbb ember emlékeiben a spenót valami borzalmas kinézetű, jobb esetben ízetlen, lisztes, zsömlés trutymó képében formálódik meg.
Én már csecsemőként is a reformtáplálkozás híve voltam, így felmenő rokonságom idegzetének teljes kikészítésével kényszerítettem a családot ehető étrendre.
Az én fogalmaim szerint a spenót nem lehetett lisztes, nem lehetett édesített, nem lehetett tejes, viszont elengedhetetlen része volt a fokhagyma. Ezt néhány plafonfestés, haj és ruhamosás árán olyan 5 hónapos koromra elértem. Mert ami nem ilyen volt, az bizony laza közvetlenséggel a plafonig köpéstől a kedves rokon talpig beterítéséig véleményeztem.
Mondhatod, hogy majd ha éhes lettem volna. Olyan éhes soha nem lehettem. Ha valamit ehetetlennek minősített a főkóstolóm, akár kiszáradásig se lehetett velem megetetni. (Volt rá példa, mikor 5 évesen kórházba kerültem.)
A kedvemre valóan elkészített spenót viszont mindig is a kedvenceim közé tartozott. Elképesztő mennyiségeket voltam képes megenni belőle. Amióta meg felhagytam a hagyományos ételreceptek követésével, változatos módon készül el. Már egyre több híve is akad.
A mostani spenótra már napok óta fájt a fogam, csak az esős idő erősen akadályozta kis kedvencemet a piaci asztalra kerülésben. De ma sikerült összetalálkoznunk.
Ráadás meglepetés volt, hogy kedvenc gombászaim egyike megörvendeztetett némi májusi pereszkével.
Gyönyörű, harsogóan friss, halvány zsemleszínű példányok voltak, eső, napsütés és erdőillattal.
Ugye mondanom se kell: igen, a friss erdei gomba is a gyengéim közé tartozik. A vegyszerrel gyorstermesztett gombákkal ellentétben, amiknél már a vegyszer szaga elveszi a kedvem.
Mindezekhez tegnap érkezett meg végre a hidegen sajtolt, szűretlen szőlőmag olaj is, ami különösen kiváló összetevője az ételeknek.
Aztán kellett még az ételhez némi üdvözlés és búcsú: üdvözöltem a friss lilahagymát és érzékeny búcsúm egyik pillanata is bekövetkezett, hiszen a medvehagyma szezonja lejár.
A medvehagymáért nagy kár, lehetne egész évben is az asztalok dísze, de mint mindennek, annak is oka van, hogy a növények szezonálisan nőnek, érnek, fogyaszthatók.
Összefüggésben van az évszakokkal, a hőmérséklettel, az adott éghajlaton élők szervezetének igényeivel.
Azért mindezekhez került még lisztes alap helyett a nagyon karakteres ízek lágyításához némi csicseriborsó lisztből készült alappüré. Ez remekül lecserélhető vöröslencse pürére is. Mindkét változatot fogyaszthatják gluténmentes étrendet követők is.
Ez után szőlőmag olajon megdinszteltem a friss lilahagyma összevágott zöld szárát - így epebetegek is meg tudják enni, irritáció nélkül. (A mindentevőknek meg tökéletes lesz a hagyma nyersen összevágva a kész étel tetején is.) Az olaj mennyisége: annyi evőkanálnyi, ahány kiló az összes alapanyag. Kerül rá ugyanilyen mennyiségű parajdi só (adalékmentes bányászott só, bio élelmiszer előállítására alkalmas). A megdinsztelt hagymaszárra tettem az összevágott gombát, ami addig sült, míg a gomba leve elpárolgott.
Most következett a spenót és a medvehagyma, melyeket forró vízzel nyakonöntöttem, majd apróra vágtam. A spenótot és a medvehagymát egyáltalán nem főztem, csak a forró víz fonnyasztotta meg egy kicsit. Hozzákevertem a kész, kicsit lehűlt gombát, botmixerrel elegyítettem azokat.
Megérkezett a végső pillanat: a már nagyjából szobahőmérsékletű alappürét összekevertem a gombás, spenótos medvehagymával.
Jó étvágyat!
Tekintettel az évszakra a medvehagyma és a lilahagyma helyettesítésre került, zöldhagymaszárral és mogyoróhagymával. Imádom, mikor valaki kreatívan kezeli a recepteket. Jó érzés, hogy ötletet adhattam az alapgondolattal.
Én már csecsemőként is a reformtáplálkozás híve voltam, így felmenő rokonságom idegzetének teljes kikészítésével kényszerítettem a családot ehető étrendre.
Az én fogalmaim szerint a spenót nem lehetett lisztes, nem lehetett édesített, nem lehetett tejes, viszont elengedhetetlen része volt a fokhagyma. Ezt néhány plafonfestés, haj és ruhamosás árán olyan 5 hónapos koromra elértem. Mert ami nem ilyen volt, az bizony laza közvetlenséggel a plafonig köpéstől a kedves rokon talpig beterítéséig véleményeztem.
Mondhatod, hogy majd ha éhes lettem volna. Olyan éhes soha nem lehettem. Ha valamit ehetetlennek minősített a főkóstolóm, akár kiszáradásig se lehetett velem megetetni. (Volt rá példa, mikor 5 évesen kórházba kerültem.)
A kedvemre valóan elkészített spenót viszont mindig is a kedvenceim közé tartozott. Elképesztő mennyiségeket voltam képes megenni belőle. Amióta meg felhagytam a hagyományos ételreceptek követésével, változatos módon készül el. Már egyre több híve is akad.
A mostani spenótra már napok óta fájt a fogam, csak az esős idő erősen akadályozta kis kedvencemet a piaci asztalra kerülésben. De ma sikerült összetalálkoznunk.
Gyönyörű, harsogóan friss, halvány zsemleszínű példányok voltak, eső, napsütés és erdőillattal.
Ugye mondanom se kell: igen, a friss erdei gomba is a gyengéim közé tartozik. A vegyszerrel gyorstermesztett gombákkal ellentétben, amiknél már a vegyszer szaga elveszi a kedvem.
Mindezekhez tegnap érkezett meg végre a hidegen sajtolt, szűretlen szőlőmag olaj is, ami különösen kiváló összetevője az ételeknek.
A medvehagymáért nagy kár, lehetne egész évben is az asztalok dísze, de mint mindennek, annak is oka van, hogy a növények szezonálisan nőnek, érnek, fogyaszthatók.
Azért mindezekhez került még lisztes alap helyett a nagyon karakteres ízek lágyításához némi csicseriborsó lisztből készült alappüré. Ez remekül lecserélhető vöröslencse pürére is. Mindkét változatot fogyaszthatják gluténmentes étrendet követők is.
Nade hogyan is készült ez a hogyishívják?
Először megfőztem mindenféle só nélkül az alappürét, hatszoros vízben, hogy főzelékszerűen híg maradjon.Ez után szőlőmag olajon megdinszteltem a friss lilahagyma összevágott zöld szárát - így epebetegek is meg tudják enni, irritáció nélkül. (A mindentevőknek meg tökéletes lesz a hagyma nyersen összevágva a kész étel tetején is.) Az olaj mennyisége: annyi evőkanálnyi, ahány kiló az összes alapanyag. Kerül rá ugyanilyen mennyiségű parajdi só (adalékmentes bányászott só, bio élelmiszer előállítására alkalmas). A megdinsztelt hagymaszárra tettem az összevágott gombát, ami addig sült, míg a gomba leve elpárolgott.
Most következett a spenót és a medvehagyma, melyeket forró vízzel nyakonöntöttem, majd apróra vágtam. A spenótot és a medvehagymát egyáltalán nem főztem, csak a forró víz fonnyasztotta meg egy kicsit. Hozzákevertem a kész, kicsit lehűlt gombát, botmixerrel elegyítettem azokat.
Megérkezett a végső pillanat: a már nagyjából szobahőmérsékletű alappürét összekevertem a gombás, spenótos medvehagymával.
Tálaláskor
Az ételt szobahőmérsékleten, vagy akár a hűtőszekrényből kivéve tálaljuk. Tetejére apróra vágott retek, petrezselyem, újhagyma, újfokhagyma, további medvehagyma, kapor, vagy bármilyen más, szimpatikus nyers, friss zöldféle tehető, ízlés és hangulat szerint.Jó étvágyat!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg