Az már csak hab a tortán, hogy a lencse - finomsága mellett - segíti a máj és a szív működését. Igen, akkor is, ha sokan divatdiéták, sokan kivagyiság okán kerülik. Nekem tízezer évnyi valódi tapasztalat hitelesebb információ az ilyeneknél.
Arról meg végképp nem beszélve, hogy a lencse ha akarom sós, ha akarom édes. Semmi más titka nincs, mint a só, esetenként a hagyma , fokhagyma megfelelő arányú használata. Ha nagyon édeset szeretnék, jöhetnek a zöldségek: répa, pasztinák, csicsóka.
Jutott eszembe közben az egyik legegyszerűbb lencseleves, ami nem kicsit különleges egyidejűleg: A lencsét szimplán, három-négyszeres vízben megfőzöm. Só nélkül, kevés babérlevél, tárkony adható hozzá. Ha péppé fő a lencse, úgy is jó.
Közben leveszöldségeket, céklát, csicsókát, pasztinákot, káposztát - ahogy tetszik - nagyobb lyukú reszelőn megreszelem, vegyesen. Ehhez kevés sörtésztát keverek be. A sörtésztába kerül a só.
Ehhez egy edényben mély olajat forrósítok fel (alaposan, hogy ne szívja meg magát amit sütök benne), majd a következő történik: a zöldségből csípek egy keveset, alját belenyomom a sörtésztába, mint egy ecsetet aminek csak a vége lesz festékes, így dobom be az olajba. Amikor a tésztásan sült zöldség feljön az olaj tetejére kész, kivehető.
Tálaláskor a tányérokba kerülnek a sült zöldségek, rá a natúr, főtt, leveses lencse, a tetejére vágott petrezselyemzöld, zellerzöld (elhagyható), ízlés szerint frissen őrölt bors, kevés pirospaprika.
Múltkor nagy sikere volt laskára vágva, köményesen dinsztelve, tejföllel nyakonöntve, köretnek. Mikor karfiol készül, a leveleiből kiváló leves lesz, zöldségekkel kombinálva. A negyedöklömnyi fej lilakáposzták bármilyen ételt gyönyörűen díszítenek. Ilyeneket egyben szoktam elkészíteni. Kívül puha, belül enyhén ropogós. Köleskása körettel kiváló önálló étel.
Hol gömbölyded, hol csúcsos, hol lapos, mikor épp hol tart a szezonban. Fejeskáposztából a laza laposak levelei tölteni remekek, a feszes gömbölyűek inkább gyalulni, vágnivalók. Utóbbiak télen egy hűvös spájzban is elállnak hetekig, remek tartalékot képezve akkorra, amikor épp nincs idő vásárolni. S jutott eszembe hirtelen a palacsinta, vagy lángostésztába reszelt változat, mikor főzni se igazán érünk rá.
Ez utóbbi önálló ételként is megállja a helyét. Régi emlék, mikor egy családi rendezvényre jó tejfeles pulykatokányhoz sütöttünk hegyekben apró, enyhén borsos, káposztás palacsintákat a fiammal, köretnek. Mire megjöttek a vendégek úgy belaktunk a káposztás palacsintákkal, szuszogni alig sikerült.
Ez a mostani étel szintén egyszerűségével, gyors elkészíthetőségével is belopta magát a szívembe.
Hozzávalók:
- 2 méretes fej káposzta laskára vágva,
- 1 kg hagyományos főzeléklencse,
- 1 kg csicsóka kockára vágva,
- 1 kg sárgarépa julienre vágva,
- 2 méretes szál póréhagyma apróra vágva,
- 8 evőkanál hidegen sajtolt szőlőmag olaj,
- 8 evőkanál adalékmentes só,
- 1 evőkanál őrölt kömény,
- 6 db babérlevél,
- 2 teáskanál szumák,
- 1 teáskanál frissen őrölt zöldbors,
- 1 teáskanál őrölt kardamon,
Elkészítése:
A póréhagymát felteszem közepes lángon dinsztelődni az olajra, az összes sóval. Mikor már látszik a dinsztelődés a pórén (nem üvegesedik meg mint a vöröshagyma), félrehúzom, ráteszem a fűszereket a babérlevél kivételével, majd a laskára vágott káposztát. Innentől rendszeresen keverni kell.Amikor a káposzta kezd összeesni felengedem 6 liter vízzel és felerősítem alatta a tüzet. Mikor a víz elkezd forrni beleteszem a lencsét és a csicsókát, lezárom a kuktát. Innen 20 perc és elkészül. Mikor a kukta sistereg a lángot takarékra teszem alatta.
Amikor a kuktát kinyitom (gőzt le kell engedni előbb!) belekeverem az ételbe a julienre vágott zöldségeket.
A végeredmény határozottam édes íz, sűrűsége a leves és a főzelék között.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásod moderálás után jelenik meg